A kocka blogomból sosem lesz filmes blog (és nem csak azért nem, mert nem értek a filmekhez), viszont arra gondoltam, hogy a jövőben a játékaim mellett néhanapján film/sorozat élményeimről is írhatnék. Ez az első próbálkozásom e téren.

Nem szeretek, nem szokásom egyedül moziba járni (és a jövőben se nagyon akarok), emiatt kifejezetten örültem, hogy június 23.-án sikerült összehozni pár ismerősömmel egy kis esti mozizást (tényleg _csak_ ismerősök, és igazából annyi volt, hogy hozzájuk csapódtam miután kiderült, hogy ők is mennek és engem is érdekelne). Hogy miért érdekelt engem ez a film annyira, hogy fizessek érte és félretegyem a 3D "fóbiámat"? Nos, én a Függetlenség napján nőttem fel. Imádtam az "első" részt, a karaktereit, a hangulatát, a látványvilágát és a megunhatatlan, szinte tökéletes flow élményét, aminek köszönhetően gyerekkoromban hiába láttam egy csomószor, egyszer sem untam. Tesóimmal 96-ban kicsik voltunk még, szóval nem adatott meg, hogy moziban láthassuk, de utána HBO-n és mindenhol számtalanszor megnéztük.

Mai fejjel tisztában vagyok vele, hogy a Függetlenség napja anno egy nyári, agykikapcsolós blockbuster film volt, (a 2016-os is az lett) de annak szerintem tökéletes volt (ez sajnos az új filmre nem igaz). Az élmény, hogy láthassam a folytatását (sosem gondoltam volna, hogy folytatni kellene) egyszerűen kellett. Nem láttam a bemutatóját, nem olvastam vagy néztem róla kritikákat, simán csak bevállaltam és annyit már most elárulok, hogy a végén nem csalódott fejjel jöttem ki a moziból. A Függetlenség napja - Feltámadás bizonyos szinten olyan remake-folytatás féleség lett, mint a tavalyi Star Wars. Továbbviszi az eseményeket, de közben meg "ugyanazt" a szitut meséli el, emiatt amúgy nem is üt akkorát benne semmi. Akit bármilyen szinten érdekel a felvezető, nézzen bele a magyar vagy az eredeti trailerekbe, mert a film cselekményéről nem is fogok írni. Egyébként szerintem kár időt pazarolni a bemutatókra, ha megvolt a régi.

(kép forrása: http://www.imdb.com/title/tt1628841/)

A Függetlenség napja 2, mint élmény: ebben a filmben minden nagyobb, élesebb és modernebb, mint 1996-ban volt. A 2 órás játékidő alatt szinte minden régi arc visszatér benne, ez akár indokolt, akár nem. Gondolkozni ezen a részen sem kell sokat. Pontozás: úgy tudnám összefoglalni, hogy ha valaki szerette az első részt és kategóriáján belül kb. ~10/10-es guilty pleasure filmként tekint rá a mai napig, akkor a Feltámadás kb. olyan ~6/10 körüli gp lesz nála. Amennyiben a régi filmért sem volt oda, akkor ~4/10 kürül lesz vele.

Az elődhöz képest:

• nem annyira vicces,
• nem annyira badass,
• nem annyira félelmetes (gyerekként valamennyire az volt),
• nem annyira drámai,
• nincs olyan feszesen vezetve
• és nem olyan jók a karakterei (főleg az újabbak), de ettől még jó kis film.

Véleményem szerint a gond az vele, hogy az egész filmre jellemző a kettősség, amit valószínűleg a készítők (és Hollywood) alkotói válsága, ötlettelensége, bevétel hajhász hozzáállása szült. Főleg a film első felében (pl. még a támadás előtt) az írók olyan történetszálakat pedzegettek meg, amikből konkrét filmet/filmeket lehetett volna kihozni. A régi/új szereplők közül voltak, akiket jól (tűrhetően) írtak meg és voltak, akiket kifejezetten rosszul írtak meg / írtak vissza. A film második felében pedig felváltva jöttek olyan részek vagy párbeszédek(!), amiken néha a közönség is felnevetett, pedig nem viccnek szánták őket. A párbeszédek mögé nem véletlenül írtam felkiáltójelet, egy-két megszólalás tényleg fájt.

A Függetlenség napja 2, mint 3D élmény: a 3D egyértelműen érdekesebbé tette a filmet, mert azért voltak benne bőven olyan jelenetek, amiket jó volt a térhatást érzékelve látni. Én a 3D-vel mindig úgy vagyok, hogy szívesebben nézek 2D-ben filmeket, viszont nem zavar a dolog, ha nem maga a _háromdé készítési vágy_ az alkotás fő lényege. Ebben a filmben két dolog zavart: egy elől hagyott, arany csillár (majd meglátjátok, ahogy teljesen céltalanul elvonja a figyelmet pár másodpercre minden másról), plusz néha kicsit nehéz volt követni a sötét jeleneteket, mert a 3D szemüveg ugyebár rátesz még egy lapáttal.

A szinkronról: imádom eredetiben nézni a filmeket és ennek sajnos van köze bizonyos szinkron stúdiók/színészek munkájához, de ennek a filmnek több mint rendben van a szinkronja. Szerintem mindenki remekelt benne, egy másodpercre sem gondolkoztam el olyasmin, hogy "ez a színész mennyivel jobb eredetiben", vagy "ki válogatta be ezt a kezdőt/akárkit?", szóval szerintem a film ezen része kiválóan működött. Bárcsak mindig ilyen lenne a magyar szinkron.

Úgy az egészre azt tudom mondani, hogy nyilván nem életem sci-fi sztoriját vártam, de nem baj, hogy csak ennyit kaptam és nem bántam meg, hogy megnéztem. Kikapcsolódásnak tökéletes volt (főleg a 31 fokos kinti hőség elől menekülve). Amúgy a film végén felmerült a folytatás esélye, de bízom benne, hogy elvetik az ötletet, mert a sáskainvázióból fejen állva sem lehetne többet kihozni! Én a film kapcsán azon gondolkoztam el a napokban, hogy milyen állat lesz majd 3D-ben Alien filmet látni.

A film teljes címe: A Függetlenség napja - Feltámadás
Mozi: Uránia Mozi (Pécs, belváros)
Normál 3D jegyár: 1390 Ft
Megérte megnézni? Végülis Meg!