Szereztem egy rosszakarót. Nem baj. Szánt szándékkal megkavartam az állóvizet, és ha kell, újra megtenném. Egy volt osztálytársamról van szó, akivel két évig tanultunk egy helyi suliban, és akit az első perctől kicsit "furának" tartottam. Mondjuk ki nem az? A srác jeles tanuló volt, amolyan igazi stréber típus. Jó és rossz értelemben is. Precíz, mindig minden házit elkészítő, naponta órákat tanuló, baromi jó memóriájú emberke.

A továbbiakban Daniként fogom emlegetni, hogy ebből ne legyen baj. Figyelem: a következőkben nem fogok semmi olyat írni, ami puszta következtetésekből ered. Két év alatt rengeteget beszéltünk, egyes infók pedig a facebookon közzétett posztjaiból származnak. Ezek közül néhányat látni fogtok a bekezdések között. Próbáltam olyanokat keresni, amik még teljesebbé teszik a sztorit.

Ha színtiszta jeles vagy, onnan csak rontani lehet

A többiekkel az évek alatt sok mindent megtudtunk Daniról, ahogy egymásról is. Kiderült, hogy elég kritikus ember. Máris jönnek az érdekes tények.

• nem szeret olvasni;
• nem hallgat ma divatos zenéket (mert azok szarok);
• nem nézi a mai mozifilmeket (mert mind szemét);
• a mai sorozatokat sem (mert a Csillagkapunál egyik sem jobb);
• és nem játszik játékokkal (mert nem érti, hogy tud bárkit is lekötni egy játék).

Mivel mindent leszólt, 1 év türelmes kritikatűrés után valaki meg is kérdezte tőle, hogy ha semmit nem szeret, és neki semmi nem jó, akkor pl. otthon mit szokott csinálni? Nagy hallgatás és egy vállvonás volt a válasz.  Második végére már biztos volt, hogy semmi olyan nem érdekli, és semmit nem csinál, ami a korosztályunkra jellemző.

Az érdekes, hogy Daninál ez nem szülői szigorból fakad. Magától olyan, amilyen. Persze elképzelhető, hogy valaki az életében ehhez hasonló példát mutatott, de többször is mesélte, hogy az anyja szólt neki, hogy nem igaz, hogy egész nap a gép előtt kell ülnie felnőtt létére, vagy megjegyezte, hogy néha eljárhatna otthonról, mint más fiatalok.

Lehet, hogy hihetetlen, de mindezek ellenére az osztály nagy részével jóban volt. Nem értett minket, ahogy mi sem őt, de egy csomó más témáról lehetett vele beszélni, a közös ivászatokra érdekes módon mindig eljött, nem hagyott ki semmit (btw: elmondása szerint másokkal nem járt el sehova). A csapatnak tehát aktív tagja volt. A fentiekből pedig nem voltak összezörrenések, egyszerűen nem vele beszéltük meg a legújabb filmeket, videojátékokat.

Na, most: azt le kell szögeznem, hogy magamat az átlagosnál picit jobb megfigyelőnek/emberismerőnek tartom, de nem "született tehetség" jogán. Érdekel ez a téma. A testbeszéd, az emberi viselkedés, ki, mit, miért tesz.

A mai online világban is van mit megfigyelni. Gondolok itt pl. az olyan eltérésekre, amikor valaki a valódi életben vagy az online mutatott személyiségétől nagyon eltérő történeteket mesél, dolgokat tesz. Ha pl. azt látom, hogy Emese a szokásos 5 posztja helyett egy nap alatt 40-50 bejegyzést biggyeszt a tisztelt publikum orra alá a legapróbb zagyvaságról is, élni szoktam a gyanúperrel, hogy ott perpill valami gond van, és lenne miről beszélni vele. Ferdítések, hazugságok, hamis érzelmek, stb. Akkor szúrhatók ki igazán könnyen, ha valakit mindkét életben ismerünk.

Egy egyszerű példája volt ennek, amikor tavaly nyáron észrevettem egy facebook tájékoztatót, ami azt írta, Dani ez és ez, és még 12 másik ember ismerőse lett. Oké. A nyár folyamán aztán egyre több ilyen tájékoztatást láttam (valahol 70- és 100 között járhatott az új arcok száma), emiatt kíváncsiságból ránéztem Dani adatlapjára. Ott kapásból találtam kb. 4-5 csoportot furábbnál furább címekkel: "Jelölgetős szekta", Jelölgetős klub" stb., és rájöttem a titokra, hogyan szerezhetett valaki, aki ennyire elzárkózik mindentől 1,5 hónap alatt ennyi ismerőst. Úgy, hogy nem ismeri őket! Van ilyen: ismeretlenek, főleg fiatalok, facebook klubokban szereznek új ismerősöket, beszélgetőpartnereket, vagy épp lájkolókat a profilképükhöz, stb. 

És itt kezdődött minden, azaz itt csesződött el...

Pár hónappal ezelőtt, jött a facebook poszt, hogy Dani kapcsolatban van. A fentiek miatt Néztem egy nagyot, de oké, idővel mindenki talál magának valakit. Csakhogy elég hamar kiderült a posztokból, hogy ezek ketten nem ismerik egymást. Több száz km-re élnek, és 7,5 év korkülönbség van köztük. Atyaég, gondoltam. Utóbbi annyira nem gáz, inkább csak az apukák rémálma, nálunk ált. iskolában pl. alap volt, hogy egy-egy érettebb lány az első "osztályszerelem" után inkább egy 20-22 éves sráccal kezdett járni. Szóval a gáz inkább az, hogy ők is járni kezdtek, szívecske, szeretlek meg minden, de a fenti körülményekkel... ennek lett is bőven következménye.

Az első a dühös apa lett, aki amint tudomást szerzett arról, hogy a lánya egy saját arcát nem vállaló, 22 éves valakiről áradozik, kikereste a telefonkönyvben a vezetékes számukat, felhívta Danit, és megfenyegette, hogy kattanjon le a lányáról, különben feljelenti zaklatásért. Persze hiába volt az egész, meg ugye 14 éves a lánya, feljelentőset lehet játszani, csak nincs értelme. Ezt követte, hogy a lány rosszul lett, kórházba került, és majdnem meghalt (állítólag). Dani ezekben a napokban olyanokat írt ki, hogy Ő nem akar élni a párja nélkül, és inkább Ő is meghal. Nem ér semmit az élete, és így tovább. Két példa: 

A lány tehát jobban lett, és lassan minden visszatért a régi kerékvágásba. Azonban elég világosan látszott, hogy Daninál valami nincs rendben, és olyan durva megszállott ragaszkodás alakult ki nála a lány iránt, amiből csak baj lehet. Az önveszélyességre utalás, a sírós posztok tömegesen érkeztek, ami tényleg kezdett aggasztani. A következő körben az ismerősökön volt a sor:

Dani és drága egyetlene egyre több ember figyelmét hívták fel magukra, és naná, hogy akadtak, akik kommentbe, üzenőfali bejegyzésbe, privát üzenetbe foglalták véleményüket. A hős szerelmesek részéről erre egy sor visszatámadó poszt volt a válasz, ismerős törölgetés, ilyesmi. Ezeknek a posztoknak az volt a lényegük, hogy manapság senki nem tudja, mi az igazi szerelem. LOL, nem baj.

Szívecskés posztok, szívecskés naptár, facebook eljegyzés, a másik nevének felírása a kézre, sírok úgy szeretlek Mucikám, jött minden, ...

... míg nem újabb "Úristen, mi történt" bejegyzésen akadt meg a szemem! Szegény lány fogott egy kést, és belevájta az alkarjába Dani nevét, közben majdnem felvágva az ütőerét.

Megérkeztünk. Gratulálok, ez már tényleg az őrület határa. Amúgy ha valaki kételkedne, elárulom, hogy én is kételkedtem, de a lány falubeli ismerősei is kommenteltek Dani írásaihoz, amiből azt kellett levonnom, hogy ez az eset is tényleg megtörtént.

Természetesen a lány végérvényesen le lett tiltva Daniról, de nem sok sikerrel. Új facebook profil álnéven, történetesen Xxxxxné lett. Igen, úgy mint Kovácsné. Felvette a nevét, és megbeszélték, hogy 5 év múlva össze fognak házasodni. Csodás sztori, nem igaz?

Ekkor már javában beszélgettünk két régi közös osztálytárssal, hogy mit lehetne tenni, de arra jutottunk, hogy semmit.

Nálam akkor szakadt el a cérna, amikor Dani kiposztolta, hogy "anyu pszichológushoz akar küldeni". Arra jutottam, nem érdekel, ha egy életre megutál, ha kicsit is elgondolkozik azon, amit írni fogok neki, a következő pár napban lesz a legnagyobb esélye annak, hogy végül odamegy az anyjához, és segítséget kér, pontosabban elfogadja azt. Azóta is bízom benne, hogy szegény mutter nem hagyta annyiban, mert sajnos alábbi levelem óta le vagyok tiltva, és nulla infóval rendelkezem a fejleményekről.

Tudom, elég tré lett, de hirtelen felindulásból írtam:

Dani, mondok valamit. Lehet, hogy tényleg rád férne egy beszélgetés egy pszichológussal, mert hihetetlen dolgokat írtál az utóbbi időben.

Azt, hogy anyukád szólt, hogy esetleg meg kéne látogatnod egy orvost ne vedd személyes támadásnak, mert csak segíteni akar. Egyébként egyik pszichológiát tanult ismerősömtől tudom, hogy segíteni csak azon lehet, aki képes beismerni, hogy segítségre van szüksége.

A posztjaidból süt, hogy depressziós vagy. Az is elég valószínű, hogy valamiféle szeretet/ figyelemhiányban szenvedsz, ami sajnos annak köszönhető, hogy 22 éves létedre nem élsz rendes szociális életet. Ez ilyen "egyszerű". Azt szokták mondani, valakinek minél több facebook barátja van, annál kevesebb igazi. Sajnos a kiírásaid alapján azt derült ki, hogy gyakorlatilag senki nem foglalkozik már veled azon a 2-3 emberen kívül, akiket emlegetni szoktál. A baj az, hogy Őket nem ismered személyesen. Elhiszem, hogy meghallgatnak meg minden, de ebből is az jön le, hogy jelenleg mekkora szakadék van közted és a facebookon kívüli világ között. 

Amúgy képzeld el, mi lenne, ha mindenkivel megosztottad volna az elmúlt hónapokban írt posztjaidat!.Szerinted hányan írtak volna rád, hogy mégis mi van veled? Rokonok, tanáraid, volt osztálytársak, régi ismerősök mind írtak volna! 600-ból 100 emberben "bíztál meg", és láthatod, közülük is hányan írtak, és már én sem bírtam tovább nézni ezt, mert gyakran kiolvasható a szavaidból, hogy marhára nem jó gondolatok járnak a fejedben.

Ember, 22 éves felnőtt vagy, és olyanokat írsz, hogy egész nap sírdogálsz, mint egy gyerek? Na ne szívass Dani! Marha gyorsan lépned kell! Hidd el, hogy egy iskola, munkahely, minden jobb lenne mint az, hogy most otthon vagy! Anyukád is szólt, más is szólt. Én is szólok!

Menj el egy dokihoz! Akár 1 beszélgetésre is el lehet menni. Muszáj lépned valamit. Komolyan azt tanácsolom, hogy beszélj anyukáddal, és együtt keressetek fel valakit.

Szerencsére mielőtt törlésre kerültem, lementettem Dani üzenőfalát, mert már akkor tudtam, hogy ezt muszáj lesz leírnom, kiírnom. Remélem, nem én vagyok az egyedüli, aki egy szerelmi sztori helyett két valóságtól elszakadt, segítségre szoruló fiatal történetét látja. Elemezgetni lehetne, de nincs kedvem szavakba önteni, mennyi baj van ezzel az egésszel.